Önfenntartó kecskefarm és megvalósult álmok

Talán nem túlzás azt gondolni, hogy legalább egyszer az eddigi élete folyamán mindenki elgondolkodott rajta, hogy milyen lehet hátrahagyni a nyüzsgést, a teperést, és letelepedni valahol vidéken.

Persze van, aki azon nyomban el is hessegeti ezt a gondolatot, hiszen neki a városi pörgés a mindene, el se tudná képzelni az életét anélkül, hogy minden egy karnyújtásnyira lenne.

Igaz, ami igaz, a tanyára, esetleg faluba költözésnek vannak nehézségei, hiszen itt már távolságok is előfordulhatnak, nincsen minden utca sarkán vegyesbolt, vagy ha van is, akkor időben bezár, ezen kívül a különböző szolgáltatókból sem jut egy minden ujjadra.

Meg kell békélni azzal a tudattal, hogy egy kicsit előre kell gondolkodni a beszerzéseknél, ha vásárolni mész, különben minden nap ülhetsz autóba vagy kerékpárra, és teheted meg a kört a legközelebbi nyitva lévő boltig.

Mindezek ellenére azt a csendet, nyugalmat és jó levegőt semmilyen város nem tudja pótolni, még akkor sem, ha a külső, kertes házakkal beépült részéről is van szó.

A táj, a zöld mezők, a fák, a madárcsicsergés mind-mind olyan dolgok, amit csak a városhatártól eltávolodva tapasztal meg igazán az ember.

Valahogy így volt ezzel egy fejér-megyei, perkátai házaspár is, akik ugyan nem nagyvárosi életet hagytak maguk mögött, de régi álmukat valósították meg egy teljes egészében önellátó, ökofarm létrehozásával.

Amikor a gyerekkori álom tovább él

Szalóki Zsuzsanna már egészen gyermekkorától kezdve arra vágyott, hogy egyszer egy szép tájon, mezők és hegyek között élhessen, közel a természethez.

Vágyának forrása egy, a szobájában található óriási poszter volt, ami pont egy ilyen idilli életképet ábrázolt, egy kicsi házzal.

Már akkor megfogalmazódott benne a vágy, hogy egyszer majd ilyen körülmények között szeretne élni, távol a világ zajától, gondjaitól.

Később aztán, mint ahogy az lenni szokott, messzire sodródott a vágyaitól, és teljesen mással kezdett foglalkozni.

Városba költözött, főiskolára járt gyógypedagógia szakra, és újságírónak készült, a poszter sugallta elképzelés pedig lassan a háttérbe szorult.

Sokszor láttunk, sőt talán már tapasztaltunk is hasonlót, amikor a realitások egyszerűen maguk alá gyűrik a vágyakat, és egyelőre úgy tűnt, hogy Zsuzsannánál sem alakul másképp.

Azonban ha az álmok magjai elég termékeny talajra találnak, akkor idővel jó eséllyel szárba is szökkennek és utat törnek maguknak.

Zsuzsanna megismerkedett élete párjával, férjével, Andrással, akivel nagyon hasonló elképzeléseik voltak az ideális élet és lakhely kapcsán, így már közös erővel dolgozhattak tovább a céljaik eléréséért.

Perkátai otthonukban így kezdtek kecskéket tartani, ezzel megtéve az első lépést az álmaik felé.

Árajánlatot kérek >>>

Napelemet: CSOK-ból | Lakástakarékból | Önerőből | Vállalkozásomnak

Ingyenes felmérés

Boldogok a sajtkészítők

A házaspár elmondása szerint, mivel sok tejet termeltek a kecskéik, ők pedig nagyon szeretik a sajtot, így kézenfekvő volt az ötlet, hogy kitanulják a sajtkészítés csínját-bínját.

Aki kóstolta már, netán szereti is, az tudja, hogy a jó, háztáji kecskesajtnál kevés ízletesebb csemegét találni a tejtermékek világában.

Miután odáig fejlődött a tevékenységük, már árulni is elkezdték sajtjukat, egyre nagyobb sikerrel.

Csakhogy a növekvő kereslet növekvő kecskenyájat is jelentett, ami viszont minél kisebb helyen koncentrálódik, annál nehezebben kezelhető.

Viszont ez is komoly indikátora volt annak, hogy újra életre keljen a régi vágyálom a hegyek közt lévő, mezővel határolt házikóról.

Csakhogy az álomban ezúttal már a kecskék is szerepeltek, és közel sem volt olyan elérhetetlen, mint amilyennek annak idején tűnt.

Zsuzsanna elmondása szerint ekkor hallottak először az ökofaluról, a Baranya megyei Gyűrűfűről, amely elnéptelenedett, majd az 1990-es években újra benépesült.

A feltámadt településen egyetlen építkezési szabály volt: csak és kizárólag vályogházak épülhettek.

Mikor először jártak ott, akkor igen zord téli időjárás uralta a tájat, mindent hó fedett; ennek ellenére azonnal beleszerettek a zselici tájba, ami teljesen rabul ejtette őket.

Végül már nem az volt a kérdés a számukra, hogy áttegyék-e székhelyüket Gyűrűfűre, hanem hogy milyen típusú házat építsenek.

Mesebeli házikó

Az új, faszerkezetes vályogház építése 1997-ben kezdődött el, és a kezdetekkor csak a családfő, András járt ki, Zsuzsanna a kecskékkel és a gyerekekkel otthon maradt.

1999-ben költözött oda véglegesen az egész család, azonban a munkálatok még távolról sem voltak befejezettnek mondhatóak.

Addigra a házon kívül még csak az istálló alsó szintje és a sajtüzem volt nagyjából készen, tehát még bőven volt mit dolgozni az álom-birtokon, viszont kezdetnek már ez is tökéletes volt.

Most, húsz évvel később már minden olyan, mint amilyennek annak idején elképzelték.

Az épületegyüttes teljes egészében független a közművektől: a vízellátást saját kút biztosítja, van házi szennyvíztisztító, a fűtés fával történik, az elektromosságot pedig napelem rendszer biztosítja.

Így ha valami miatt nem kell aggódniuk, akkor azok a sárga közüzemi csekkek, melyek oly sokunk rémálmait kísértik.

Így valósuljanak meg mindenki vágyai

A sajtüzem szintén vályogból épült, és a mai napig is a legfinomabb bio kecskesajtokat állítja elő benne a házaspár, amit azután a fővárosi öko piacon értékesítenek.

Mivel a gyermekeik már kirepültek, így minden feladat Zsuzsannára és Andrásra hárul, azonban a kecskenyáj boldogan legelészik a környező dombokon, nekik pedig állításuk szerint minden álmuk valóra vált.

Zsuzsanna elmondása szerint nemrég átrendezést tartottak az egykori szülői házában, és akkor fedezte fel újra egy szekrény mögött a régi posztert, melyet szinte már el is felejtett azóta.

Ekkor tudatosult benne, hogy tulajdonképpen minden álma megvalósult, sőt, még annál is több.

Ha Te is szeretnéd, hogy valóra váljon a vágyad, és legalább részben lerázd magadról a közműszolgáltatók terheit, akkor kérj árajánlatot, és a Te házad is egy lépéssel közelebb kerülhet az önfenntartósághoz!